Te is elfeledted
a megannyi szépet?
Te is tovább kerested
az újabb menedéket?
De kell e mocskon gyűlölni
mindent, mi körülvehet?
Mert nem számít semmit
a jó, mit meglelhetsz.
Barátok tűnnek el a semmiben,
vállnak ellenséggé az életben.
Majd válik a pénz a baráttá, kérdem?
Melyhez kéz tapadt hűtlen, véresen.
Mely a barátokat teszi ellenséggé,
mi embert, állatot, földet sem kímél.
Mert pénzből lehet mindened.
De ha van is, később mindent elveszthetsz.
Ekkor már a barát sem téged szeret.
A pénz vonzotta, hogy legyen melletted.
Ha pénz beszélne, nem lenne ember,
kinek helyette barát kellene.
Embereket öl, dolgoztat,
bátran hatalmat ad.
Nem válogat kinek,
Nem figyelmeztet.
Barbár világot mi lenézzük,
Pedig mi sem vagyunk mások.
Mond szerinted civilizált ez?
Ettől leszünk mi emberek?
Ahol az ember megjelent,
Ott megölt lassan mindent.
Inkább lennék állat ki tudatlan,
ki nem aggódik pénz miatt, és élhet vígan.
Már nem félünk a vadonban
csak a nagyvárosban,
már nincs állat, ki veszélyesebb
mint mi magunk vagyunk, emberek.
Megölünk lassan mindent,
országot, földeket.
Igába hajtjuk társaink,
és pusztítjuk el a földet.
Gyűlöletet, forradalmat keltett,
Nem tesz semmit, de felejtet.
Felejtet az erkölcsről, a jóról,
a szívességről, a bókról.
Rétegek születnek általa,
melyek embereket választanak el.
Rétegetekben szabályok.
súlyos előítéletek.
Elhiteti, a boldogság kulcsa lehet,
elveszejti mindazt a meleget,
mi kandalló mellett családi szeretet.
Mindenki küzd érte, feladva egy életet.
Dolgozik a pénzért, gürcöl és gályázik,
Ha megkapta még több kellene,
Véget nem érő kör ez,
mely a kapzsisághoz vezet.
A szó mely pénzzel született,
melyért valahol harcolunk,
miközben álszentül ítéljük el,
de mindenkinek ez kell...
...Az átkozott pénz, az élethez.
(2010. november 4. - Budapest | Podmaniczky utcai lakás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése