Magyar Madár

Erős szárny alatt 

már gyenge nép most pihen, 

Mely bár mosolyra ha fakad, 

de őszintén sosem. 

Erős magyar minden, 

kinek itt lent mélyen, 

Hatalmas lelkében 

megtört szív nem rezzen. 

Erős nyelv ez érzem. 

Komoly, vidám lelkem 

Magasra száll bennem, 

mikor nyílik könyvem. 

Erős lesz hát minden, 

ha nagyra nyitom versem, 

mert ettől lesz jobb érzem,

A Magyar lélekben. 

Erős irodalom? Kérdem 

s a választ nem hiszem, 

Hogy várnom kéne embert, 

Ki azt mondaná nem. 

Magyar madár száll most 

Erősen felettetek, 

S a szárnyát fel 

Csak ti reptettétek!

Erős szárny alatt 

Erős nép most pihen, 

Erős szavak vesznek 

Még tollak ezreiben!

Tollaknak ezrei 

Hívnak még szavakra. 

Öröm mind olvasni 

Hogy él a magyar líra… 

Hogy él a magyar próza… 

Hogy él még magyar lélekben 

Megannyi szép érzés, 

Megannyi szép dallam, 

Megannyi szép strófa, 

És még mennyi szóban, 

Hogy a gondolat sem 

Veszik el a tollban. 

Az érzéseit is mind 

Kiírja, ki robban, 

Egyszerre s mind 

Oly megfoghatatlan, 

És mégis szárnyal lelkünk 

Ebben a kis honban...

(2012. novembere - Budapest | Keleti pályaudvar)