-
Miért ne hallhatna meg így? Hiszen én írtam, nekem kellett eldönteni. – a
válaszom már kicsit bizonytalanul szólt, de ki kellett állnom az igazamért.
A
hálálát én választottam meg a szereplőnek és jó okom is volt rá, nem személyes
ügy, de én így képzeltem el. Az íróknak talán mindig is oda kellett figyelni
erre a részletre, hiszen én is olvastam már nevetséges halálról, de volt olyan
is, amit teljesen komolyan lehetett venni. Az én halálnemem valahogy félúton
akart lenni az elképzelhetetlen és a valószerű halál között. Nem mindennapi, de
nem is egy olyan halál, ami különösségénél fogva bekerül egy hírműsorba
érdekességként. Nem akartam hosszasan és fájdalmasan gyötrődő halált, hiszen
azt mindenki unja, az ilyeneket mindig betegségek okozzák, amiről már a legtöbb
embernek a szervezetek jutnak eszébe a klasszikus – adja nekik adója 1 %-át a
gyógyulásukért - mondattal. Az emberek talán csak azért adnak ilyesmire, mert
félnek, hogy nekik is ilyen bajuk lesz, vagy volt egy ismerősük, aki abban a
bizonyos betegségben halt meg. Tehát a hosszú halál az olvasónak is kín,
viszont a túl gyors halál, tulajdonképpen értelmetlen.
-
Egy jó halált ki kell bontani a történetben, én is így tettem! – folytattam
kicsit határozottabban.
-
Hát a kibontás szerintem itt erős kifejezés, de tény, hogy volt előzménye a
történéseknek, azért erre mégsem gondoltam. Te tudod mit csinálsz… - a mondatát
mintha be sem fejezte volna, csak legyintett a végén és még csak el sem olvasta
a végét. Ezt csak onnan tudom, hogy a lapokat, amin oda szoktam adni a
szöveget, úgy hajtja, hogy amikor a végére ér, a következő lap már az első
legyen. Itt bizony még volt 12 oldal – vettem észre amikor a kezembe nyomta.
-
Jó, akkor mi volt vele a konkrét bajod? – érdeklődtem, most már kicsit beleélve
magamat a problémába.
-
Írd le a gyilkos előkészületeit is, azt mindenki szereti, - Kezdett bele, az
előző elfordulásából visszafordulva, már valamivel vidámabb hangnemben – de
vigyázz, ne derüljön ki, hogy ő a gyilkos. A meglepetés ereje, amikor megölte,
azért engem is meglepett és egészen élveztem. A gyilkolás maga szépen le van
írva, el kell ismernem, itt részletes munkát végeztél. Néha még én is bele
tudtam élni magam, hogy élvezhette.
Hihetetlen,
de ennél a résznél elmosolyodott. Az orvosnak tanuló Péter, aki ódákat tudott
zengeni arról, hogy miért lesz orvos, hogy mennyit jelent neki, a gyógyítás
öröme, az értelmiségi ember, aki hisz abban, hogyha segít másokon jobb emberré
válhat. Most mosolygott és egy véres gyilkossági jelenetnél azt mondta élvezte
a részletességet, hogy megöltek egy lányt. Nem hittem a fülemnek.
-
Azt mondtad élvezted? – néztem rá méltatlankodva. – Orvosnak tanulsz, te nem lelhetsz
abban örömet, ahogy megölnek valakit, mert tulajdonképpen amióta ismerlek olyan
dolgokat tanulsz amivel meg lehet valakit ölni.
-
Attól, hogy annak szenteltem az életemet, hogy meggyógyítom az embereket, még
elkalandozhatok, milyen lenne ha ölném őket, nem? – válaszolta teljes
közömbösséggel.
-
Hát persze, de a leendő betegeid ennek tudatában nem biztos, hogy szívesen
járnak majd hozzád, tudván, egy rossz napon fordulhat a kocka és képes lennél
megölni valakit. Amúgy neked van ötleted, hogy tudná megvenni a gyilkossághoz
szükséges eszközöket? Én csak kitaláltam, de nem biztos, hogy le tudnám írni,
amint megtervezi mindezt.
-
Végülis egyszerű, van egy ismerősöm aki nekem is be tudná mindezt szerezni,
lehetne a gyilkosodnak is egy titkos kapcsolata…
-
Na, álljunk meg egy szóra – szakítottam félbe –, tisztességes gyilkos képét
bontottam ki a történetben, nem pedig egy sorozatgyilkosét. Ez lenne az
egyetlen áldozat és ha tovább olvasnád rájönnél, hogy később, miként hat rá ez.
Megsúgom előre, nem tervez több gyilkosságot, mert csak erre az egyre volt oka.
-
Ez hülyeség, aki egyszer képes volt ölni, az szerintem ráérez az ízére és
folytatná.
-
Tudod mit? Olvasd tovább és kapj egy kicsit szélesebb képet a gyilkos
jelleméről, a továbbiakban úgy is ő kap nagyobb hangsúlyt. Próbálj meg azután
rágalmazni, hogy végigolvastad.
- Ez akkor is baromság, de ha mást nem, majd írok hozzá részeket –
válaszolta teljes nyugodtsággal az életeket menteni vágyó orvos, aki
gyilkolásról álmodozik néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése