Éji égen fekszem

Mély érzések alkották, 

Mély sebeim véreztek. 

Soha nem is gondolná, 

mi fájó a cseppeknek. 

Mély sebeim véreztek, 

Mély fekete rózsák. 

Akkor úgy kellett ez, 

hogy kertem gondozná. 

Mély fekete rózsák, 

Mély tónak vizében. 

Ki nem gondolt volt már, 

egyetlen mondat sem. 

Mély tónak vizében, 

Mélyen hevert gondomban. 

Összeolvadt minden,

egyetlen mondatban. 

Mélyen hevert gondomban, 

Mélyen csak én fekszem. 

Míg ki nem gondoltam, 

mi van a semmiben. 

Mélyen csak én fekszem, 

Mély mondatom összeállt. 

Kósza szétesésben, 

míg csak meg nem állt. 

Mély mondatom összeállt 

minden magaslatán. 

Mély érzések alkották, 

csak én hallottam tán. 

Mély sebeim véreztek, 

de beforrnak sebtiben. 

Mély fekete rózsák 

a kertet beragyogják. 

Mély tónak vizében, 

víztükrén csillant meg, s 

Mélyen hevert gondban 

tisztán, szinte halkan, 

Mélyen csak én fekszem 

fent a csillagokban.

(2012 .  december - Budapest | Az otthonomban)